1984…A méltán híres mű- lehet, hogy csak az évszámot tévesztette el a Szerző?! /2084/?!
Az e-világ egyre gyorsabban és agresszívebben terebélyesedik. Több ismerősöm is pl. “okostelefon”-t csempészik majd Angyalka gyanánt Gyermekének a Karácsonyfa alá.
Évek óta nem kapok személyes (hagyományos, postai úton küldendő) képeslapot, sem levelet.
Bármit el tudok intézni/meg tudok venni/ át tudok utalni/meg tudok nézni anélkül, hogy felemelném a hátsómat a gép elől…
Nem- ne hidd: nincs üldözési mániám; de azért kicsit rémisztő, hogy pl. a műholdak és a webkamerák bármikor bármit láthatnak, vagy hogy egy vadidegen egyből le tudja fotózni, ha teszem azt hasra esnék mondjuk az út közepén (kezemben a teli szatyorral-mint a reklámban); vagy, ha véletlenül néhanap beugrok egy szórakozóhelyre- másnap már esetleg fenn lehetek a honlapjukon (talán nem a legelőnyösebb formámban…)
MINDENT le lehet chekkolni, fotózni, felvenni- és ezt követően- KÖZZÉ LEHET TENNI- SZINTE BÁRHOL.
A “megosztás” vagy “tetszik” gomb már elengedhetetlen részévé vált a színvonalasabb honlapoknak.
De mit is osztunk meg?! Azt amit látunk.
Látsz valami számodra érdekeset- és azt másokkal is láttatni akarod. Van, hogy a “kép magáért beszél”, mert pl. vicces- és akkor nem kell hozzá külön komment.
Van, amit el kell magyarázni- de még így is végtelenül sokan továbbküldi barát a barátainak, azok a haveroknak- és akarva-akaratlan olyan személyeknek is, akiknek közük nincs a dologhoz, de pl. visszaélhetnek vele,- mert felismerték Benned a gimis osztálytársukat/ ismerik a végzettségedet- vagy mittudomén.
A Facebook, a Twitter (nem t’om így írják-e), és az Iwiw milliónyi felhasználója azt sugalja, hogy az embereknek szükségük van a “megosztásra”. És persze többnyire nem dicsekvésből teszik ezt. Hanem, mert sikk és igény egyszerre…
Ha úgy nézzük, most pl én is e- megosztok a blogírással.
Megosztok érzéseket, gondolatokat /hol rosszul, hol kicsit sikeresebben/- azután megosztom az NLC bloggereit is- hiszen ízlésvilágunk (szerencsére) még individuálisan különböző.
Szóval e- Világban élünk, élek, ha tetszik, ha nem…A végkifejletet nem tudom elképzelni. Sok film szerint a számítógépeink (és robotjaink) egyszer még átveszik rajtunk az uralmat.
Szerintem ez hülyeség, de szegény Verne Gyulát sem tartották százasnak, mikor anno azt a sok utópisztikusan megvalósíthatalannak tűnő szerkezetet/járműveket tartalmazó regényeit megírta.
MOST:
e-lbúcsúzom:)