Blogsorok

Ma már sokan nem bíbelődünk a több hetes, könyvekben; szakfolyóiratokban elrejtett információk hajkurászásával, ha valami konkrét dologra vagyunk igazán kíváncsiak- hanem csak beütjük gépünk billentyűzetébe a kívánt keresőportált, majd a keresett kifejezést, és máris több ezer találatot kapunk. Csak győzzük olvasni.

Ma már sokan nem akarunk egész szombat délelőtt a tűzhely mellett állni, hogy elkészüljön a csak “lassútűzönszabadfőzni” tyúkhúsleves, és általában nem is aznap frissen gyúrt tésztát teszünk bele.

Ma már sokan nem a hivatásszeretet miatt igyekszünk reggel (este) a munkába, hanem pusztán a fizetésért. Kedvünket szegi az egy emberre háruló háromemberes munka. És előbb- utóbb belefáradunk.

Úgy gondolom, a világ már nem fog lelassulni, kicsit nekünk kellene felpörögni- de hogyan jobban?!

Mélyhűtőnket telepakoljuk félkész, mirelit ételekkel; kamránk polcán instant levesporok és mártások…- “Gyorsan, finomat”- de miért GYORSAN?

Nincs időnk főzni, vagy fáradtak vagyunk, vagy éppen a gyerek annyira éhes, hogy “nem tud soká várni” az ételre…, ez pedig nemcsak ritkán fordul elő, hiszen rohanó világunkban őt is a rohanásra tanítjuk.

Mondjuk, rászólunk, hogy: “Miért nem tudsz várni?!”, miközben mi vagyunk egyre türelmetlenebbek, mert- habár már nem kézzel mosunk, a teregetés és vasalás még ránk vár; ahogyan a vacsora utáni romeltakarítás is; amit egy vérbeli háziasszony nem érez munkának, a többség azonban igen.

H anem akarunk rohanni, akkor előbb- utóbb lemaradunk…a következő rohanásról. És velünk együtt a gyermekünk is lemarad.

Ezt persze nem akarjuk.

Ördögi kör.

 Na persze, egy családban minden nap GYERMEKNAP- már, ha optimálisan jól funkcionálnak a dolgok….

és nem attól, hogy Kicsink  megszervezi az élet apró történéseit:)

pl.:

– Péntek este van és nem lenne jobb dolgod?! Rohanj Csemetéddel az ügyeletre!

(Tudom, hogy egy gyerek nem tud DIREKT megbetegedni, de akkor is..)

*******************

– Nem kellene korán kelned/dolgozni menned/ünnep van?!

Gyerkőc 101%, hogy a szokásosnál 2 órával korábban ébred, és lehetetlenség visszaaltatni…

*******************

– Játszóházba, uszodába, valamilyen programra készültök a Kicsivel?!

Ne is álmodj róla, hogy a menetrendszerű reggeli pelusprodukció abszolválódik. Majd csak, mikor odaértek a helyszínre. De akkor rögtön.

**********************

– Végre valami, amit tutira elfogad reggelire a Gyerek! Gabonapehely, tejjel, kanállal…

Minimum fél óra pehelyhorgászat, szétkenődött cukros vagy csokis lé, evés után gyermek lesúrolása, átöltöztetése, konyha takarítása.

Kb. 1 óra a reggelire, de legalább nem üres a pocija:)

**********************

Szóval- szerintem, ahol Utódka van a családban, ott akár minden napot ki lehetne nevezni gyereknapnak.

Hiszen az egész csak arról szól: mivel játszott, mit csinált, mit tanult meg, hova ment a nap folyamán, milyen kedve volt, hogy aludt, etc….

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Kép a NET-ről…Már ne kérdezd honnan, de Ők (sajnos:) nem a Mieink!

Tudom, hogy nagyon sokat változott a világ, amióta én gyerek voltam, és még áhítattal vártam ezt a napot…Mégis szinte minden ugyanolyannak tűnik:

A gyönyörű várakozással teli téli reggel, a hívogató narancsillat, és az izgalom is…csak most már azért, hogy Szemünk Fényeinek is emlékezetesek lehessenek ezek az alkalmak.

Azt kívánom, hogy MINDEN GYEREK EGY KICSIT TÖBB TÖRŐDÉST, ODAFIGYELÉST, SZERETETET KAPJON!!!! /Ne csak Karácsony napján…/

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián bölcsessége

“Nem érdekel, hogy miből élsz.

azt akarom tudni, hogy mire vágysz,

és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,

hogy hülyének nézzenek a szerelmed miatt,

az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.

Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,

hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,

és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,

az enyémmel vagy a tiéddel,

Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni hogy az eksztázis

megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,

vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk

az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,

hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudd viselni

az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből

ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,

az enyémmel vagy a tiéddel és mégis megállni a tó partján

és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy “Igen!”

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.

Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni

egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,

fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz- e velem a tűz középpontjában

anélkül, hohy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit, és kivel tanultál.

Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,

amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni, hogy tudsz- e egyedül lenni saját magaddal,

és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.”

Hamarosan vége az évnek, és ha számot vetek az elmúlt majdnem 365 nappal majdnem pozitív a mérleg. Bár attól függ, mit vizsgálok.

A gazdasági helyzetet tekintve már annyira negatív, hogy csak azért nem megy át mínuszba, mert valamiből azért éldegéltünk. Azt, hogy hogyan, inkább most nem részletezném.

Lényeg az, hogy kenyér hál’ Istennek minden nap kerülhetett az asztalra, szóval itt- és ezért be is foghatom a szám.

Külföldről inult trend- és asszem a Valentin- nappal- kezdődött a “DIREKTNEVEGYÉLSEMMITAZÜNNEPRE” projekt, de úgy látom, ez nálunk- mint oly sok más is- nehezen fog gyökeret verni- már, ha ver egyáltalán.

Nem pici, apró örömöt okozó dolgok ajándékozásának tiltásáról van szó…de nem értem, miért kell pl. 900X500-as (tudom, hogy nincs ilyen)-plazmatévét venni? Karácsonyra?!

És nem akarok senkit lebeszélni a kimérős szaloncukorról, de megvétel előtt legalább győződjön meg a származásáról, vagyis nézze meg a papírt, hogy hol, mikor, MIBŐL KÉSZÜLT. (Megjegyzem, minimális az árkülönbség a multik megbízható- illetve a zsibvásár-árusok szaloncukrai között) Most persze nem a Milka vagy más…nagyobb cég termékére gondoltam. /Lehet, hogy ez is reklámnak minősül, de nem annak szántam, csak példának.

És persze a vásárban lehet jó minőségű ún. “kézműves” szaloncukrot venni.

Jól elkanyarodtam az eredeti témámtól- szóval: Karácsonyi ajándék. A szórólapok tele vannak akciós pipere- és konzum-csomagokkal, mivel mindenkinek be vannak dobva a katalógusok, mindenki látja őket (így az árukat is.)

Persze, ez nem feltétlen baj, de szerintem nagyon lehangoló egy ilyen “egyendobozt” kapni.l /Szenilis nagymama azért tuti örül neki!:)/

Szóval egy ilyen előre gyártott két- három terméket tartalmazó dobozka vagy nesszeszer szerintem azt mutatja: “JÓL VAN, LETUDTALAK KARÁCSONYI AJÁNDÉKILAG, MIVEL FOGALMAM SINCS MIRE VÁGYSZ; VAGY MIRE VAN SZÜKSÉGED VETTEM NEKED EGY ILYET- NEHOGY SZÓ ÉRJE A HÁZ ELEJÉT- LEHET, HOGY MÁR HÁRMAT IS KAPTÁL BELŐLE, MERT EZ VOLT AZ ÁRUHÁZBAN A LEGTETSZETŐSEBBEK KÖZÜL A LEGOLCSÓBB, DE ÉN EZT ADOM NEKED, MERT ENNYIRE ÉRDEKELSZ…”

Emlékszem, megigézve nyomtam orromat a jéghideg ablaküveghez, amikor-valahogy úgy ovis korom körül- először csodáltam meg tudatosan a gyönyörű táncot lejtő fehér hópihéket.

Később felfedeztem azt is, hogy nem gömb alakjuk van- ahogy esetlenül bumfordiként ábrázoltam őket a papíron, hanem gyönyörűek.

Leegyszerűsítve megtanultam őket lerajzolni a hűtőszekrényünk háromcsillagos fagyasztójáról…

Imádtam, amikor végre leesett az első olyan hó, amely meg is maradt, Édesanyám húzott a szánkón, fáradhatatlanul,  még kutyahidegben is. De én nem  fáztam (csak az orrom), mert jól fel voltam öltöztetve. Anorák, pilótasapka, meg minden…

Természetesen építettünk hóembert is, és lett a nyomomból hóangyal.

Szóval minden megvolt.

Tegnap esett idén először hó- és még, ha most nem is maradt meg: egyértelműen jelezte- végérvényesen beköszöntött a tél. Mindig imádtam a telet, a hófehér faágakkal övezett fehéren csillogó utacskákat, a hazaéréskor elém tett gőzölgő citromos teát, a mécses illatát és fényét.

Most is szeretem a havat, de már más jut róla eszembe…

Ki nem tudott vastag kabátot, csizmát, vagy kesztyűt venni? Ki fagy le a biciklijéről az irdatlan bérletárak miatt? Ki fagyoskodik fűtetlen kis lakásában, mert nem bírná kifizetni a gázt?!…

Szeretném, ha ez a tél nem arról szólna, hogy szinte minden nap megfagy valaki.

Szeretném, hogy a szegény családok se fázzanak, és jussanak használt téli holmikhoz.

Szeretném, ha az ártatlan fehérség megérintené az emberek szívét, és adományoznának feleslegessé vált ruháikból.

Lehet, hogy épp a környezetünkben is akad rászoruló.

Aki pedig olyan szerencsésen jólétben él, az utalhat át pénzt is valamelyik általa kiválasztott alapítványnak vagy egyesületnek.

Aki a segítségnyújtás idejekor nem nyitja ki a szívét, az hiába álszenteskedik az Éjféli Misén.

“Semmi ágán,

Egyedül, némán,

Lent a part, fennt az ég.

Menni kéne,

Mozdulni végre,

De visszatart valami még…”

                                                   /Tompos Kátya: Magányos csónak/

A “MÁSSÁG” AZ ÁLTALÁNOSTÓL, MEGSZOKOTTÓL ELTÉRŐT JELENT. TÖBBFÉLE DOLOG MANIFESZTÁCIÓJÁRA HASZNÁLHATJUK, PL. FOGYATÉKOSSÁG, VAGY FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉG, ESETLEG A HETEROSZEXUÁLISTÓL ELTÉRŐ NEMI ÉRDEKLŐDÉS. ÉN A MÁSSÁGOT MOST A KÉT ELŐBBI TÜKRÉBEN VIZSGÁLTAM.

SOKSZOR A PROBLÉMA MÁR SZÜLETÉSKOR ADOTT. DE SOHA NEM MEGFELELŐ AZ IDŐPONT /NINCS IS ILYEN/ AMIKOR A SZÜLŐKNEK EKMONDJÁK, HOGY GYERMEKÜKKEL “VALAMI NINCS RENDBEN”.

AZONBAN A TÁJÉKOZTATÁST, FELVILÁGOSÍTÁST MINÉL HAMARABB MEG KELL(ENE) ADNI A GYERMEK ÁLLAPOTÁRÓL; HOGY AZ ELFOGADÓ, MEGÉRTŐ, TÁMOGATÓ SZÜLŐI AGATARTÁS KIALAKULHASSON, MÉG MIELŐTT FEJLŐDÉSBELI ELMARADÁSA MIATT A GYERMEKET OKOLNÁK, VAGY A KÖRNYEZETÜKET, AMELY NEM ÖSZTÖNZI, NEM SEGÍTI A GYERMEK FEJLŐDÉSÉT.

DE MIKOR VAN AZ  AZ OPTIMÁLIS IDŐ, AMIKOR A SZÜLŐNEK MEG LEHET MONDANI AZ IGAZSÁGOT, HOGY A GYERMEKE SÉRÜLTÍ?! NINCS-E A KORAI MEGMONDÁSNAK OLYAN VESZÉLYYE, HOGY EZZEL A LEGKORÁBBI ANYA-GYERMEK KAPCSOLAT ÖRÖME ÉS BIZTONSÁGA IS- AMELY A KÉSŐBBI SZOCIALIZÁCIÓ ÉS ÉRZELMI FEJLŐDÉS LEGJELENTŐSEBB ALAPJA- SÉRÜL?!

ÁM EZ A PROBLÉMAKÖR IGEN ÖSSZETETT ÉS NEMCSAKATTÓL FÜGG, MIKOR MONDJÁK MEG; HANEM ATTÓL IS: HOGYAN ÉS MIT MONDANAK.

A MÁSKÉPPEN FEJLŐDŐ GYERMEK ÉS ANYA KAPCSOLATÁNAK PSZICHOLÓGIÁJÁT JÓL KELL ISMERNI AHHOZ, HOGY AZ, AKI EBBE A FOLYAMATBA BELEAVATKOZIK, NE ÁRTSON, HANEM SEGÍSEN- TÁMASZT, REMÉNYT, BIZTONSÁGOT- DE NE IRRACIONÁLIS ILLÚZIÓKAT NYÚJTSON.

MIKÖZBEN IGAZ AZ, HOGY MAGA AZ ÉRTELMI SÉRÜLÉS TARTÓS ÁLLAPOT; EZ A FELFOGÁS FIGYELMEN KÍVÜL HAGYJA AZT A BIZONYÍTOTT TÉNYT, HOGY AZ ELSŐDLEGE BIOLÓGIAI KÁROSODÁSOK KÖVETKEZMÉNYEI, PSZICHOLÓGIAI ÉS SZOCIÁLIS KÓROS HATÁSAI JELENTŐSEN CSÖKKENTHETŐK, ELLENSÚLYOZHATÓK A KORAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSSAL. A HALOGAATÓ MEGMONDÁS MIATT A GYYERMEK KIESHET PÉLDÁUL A KORAI GYÓGYPEDAGÓGIAI NEVELÉSSI SEGÍTSÉGBŐL, MÉG AKKOR IS, HA EZ SZÁMÁRA HOZZÁFÉRHETŐ VOLNA.

A TÁJÉKOZTATÁS UTÁN /IDŐPOT, MÓD/ A KÖVETKEZŐ FONOS DOLOG, HOGY AZ EBBEN ILLETÉKES SZERVEK, INTÉZMÉNYEK, SZAKEMBEREK HOGYAN TUDJÁK BIZTOSÍTANI A SZÜLŐK ÉS A CSALÁD SEGÍTÉSÉT A GYERMEK ÁLLAPOTÁNAK REÁLIS MEGÍTÉLÉSÉBEN ÉS ELFOGADÁSÁBAN.

FONTOS TUDNI AZT, HOGY A SZÜLŐ HOL TART A FELISMERÉSI, ELFOGADÁSI FOLYAMATBAN; ÉS EZ ALAPJÁN MINDIG SZEMÉLYRE SZABOTTAN , AZ ILLETŐHÖZ ALAKALMAZKODVA KEL IDŐZÍTENI A HATALMAS SEGÍTSÉGET NYÚJTÓ ÚN. “SEGÍTŐ BESZÉLGETÉS”-EKET. E BESZÉLGETÉSEK TARTALMÁT NAGYYMÉRTÉKBEN BEFOLYÁSOLJA AZ, HOGY A FELISMERT RENDELLENESSÉGEK AZ ÉRTELMI- ÉS SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉSREGYAKOROLT KÖVETKEZMÉNYEI MENNYIRE OBJEKTÍVEN LÁTHATÓK ELŐRE.

EGY DOWN-SYNDROMÁS ÚJSZÜLÖTTNÉL MÁR A SZÜLÉSZETI OSZTÁLYON FELISMERIK A BETEGSÉG TESTI TÜNETEIT. TERMÉSZETESEN GENETIKAI VIZSGÁLATOT VÉGEZNEK, AMELY 100%-OSAN BIZONYÍTJA A DOWN-SYNDRÓMÁT, ÍGY EGYBEN AZT IS, HOGY A GYERMEK ÉRTELMI SÉRÜLT LESZ. DE ENNEK AZ ÉRTELMI SÉRÜLTSÉGNEK A FOKÁT ELŐRE NEM LEHET TUDNI, ÉS NAGYON SOK ELSZÁNT SZÜLŐ OLYAN HIHETETLEN KITARTÁSSAL FEJLESZTI BETEG KICSIKÉJÉT, HOGY AZ ÓVODÁS KORÁRA ÓVODÁBA, ESETLEG ITEGRÁLT CSOPORTBA JÁRHAT.

EGY MÁSIK PÉLDA  A SZÜLÉS KÖZBEN OXIGÉNHIÁNY, VAGY KORAI AGYBEVÉRZÉS MIATT AGYKÁROSODOTT CSECSEMŐK, AZ Ő ESETÜKBEN IS MÁR LEGTÖBBSZÖR SZÜLETÉSKOR TUDHATÓ, HOGY IDEGRENDSZERI  SÉRÜLÉS ÉRTE ŐKET.

A KÖVETKEZMÉNYEK KISZÁMÍTHATATLANOK, ÉS SOKKAAL KEVÉSBÉ  JÓSOLHATÓK ELŐRE, MINT A DOWN SYNDROMA ESETÉBEN. ATTÓL FÜGGŐEN, HOGY AZ IDEGRENDSZER MELY  RÉSZÉT ÉRTE A SÉRRÜLÉS- HOGY MILYEN KITERJEDT VOLT ÉS MILYEN GYORS, MENYIRE VOLT MEGFELELŐ ÉS HATÉKONY AZ ORVOSI ELLÁTÁS, BEAATKOZÁS; VÁLTOZHAT A KÉSŐBBI FEJLŐDÉSI TÜNETI KÉP.

A SZÜLÉS KÖRÜLI(PERINATÁLIS) IDEGRENDSZERI SÉRÜLÉSEKNEK LEHETNEK ENYHE KÖVETKEZMÉNYEI IS. EZEKET “MINIMÁLIS CEREBRALIS DYSFUNTCIO”-NAK /MCD/ ÚJABBAN “PSYCHOORGANICUS SYNDROMA”-‘ANAK /POS/ HÍVJUK, MELYEKBEN AZ ÉP ÉRTELEM MELLETT A TÚLMOZGÁS, TÉRBELI TÁJÉKOZÓDÁSI ZAVAROK; ÉRZÉKSZERVI- MOZGÁSOS TAPASZTALATOK ÖSSZERENDEZETLENSÉGE JELLEMZŐ.

LEHETNEK AZONBAN SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEK IS: AZ “INFANTILIS CEREBRALIS PARESIS” /ICP/ GYŰJTŐNÉVVEL ÖSSZEFOGLALT SPASZTIKUS MOZGÁSSÉRÜLÉSEK, BÉNULÁSOK.

KÖVETKEZMÉNY LEHET MÉG A SÚLYOS BESZÉDZAVAR, ESETLEG A BESZÉD TELJES HIÁNYA; HALLÁSZAVAR,ILL. SÜKETSÉG; ÉS KÜLÖNBÖZŐ SÚLYOSSÁGÚ ÉRTELMI ÉS TESTI FEJLŐDÉSI ZAVAR.

GYAKRAN FORDUL ELŐ A KORAI SZERVI IDEGRENDSZERI KÁROSODÁS TÜNTETEI KÉPÉBEN MEGMUTATKOZÓ FOGYATÉKOSSÁG AZ ÉRZÉKSZERVEK MŰKÖDÉSI DYSFUNCTIOJÁVAL.

A SZÜLŐKNEK NAGYON NEHÉZ, KEZDETBEN SZINTE LEHETETLEN GYERMEKÜK SÉRÜLTSÉGÉNEK TÉNYÉT BEÉPÍTENI A TUDATUKBA, MINDENNAPI ÉLETÜKBE. A MÁSSÁGOT SOKSZOR A KÖRNYEZETNEK IS NAGYON NEHÉZ ELFOGADNI, SOK ESETBEN “ELTŰRNI”.

A SZÜLŐK SZÁMTALANSZOR FÁRADHATATLANUL HORDJÁK BETEG GYERMEKÜKET A SZAKELLÁTÁS KÜLÖNBÖZŐINTÉZMÉNYEIBE- SEGÍTSÉGET REMÉLVE- ÉS HOGY “MINDENT MEGTEGYENEK”- ÉS BÁR KITARTÓAN, KÖVETKEZETESEN TESZIK EZT- ELŐBB -UTÓBB ŐK IS BELEFÁRADHATNAK A REÁLISAN NÉZVE KISSÉ REMÉNYTELEN KÜZDELEMBE.

ILYENKOR KERÜLHET GYERMEKEGÉSZSÉGÜGYI REHABILITÁCIÓS INTÉZETBE, VAGY SZOCCIÁLIS OTTHONBA A GYRMEK. /HA EZ NEM TÖRTÉNT MEG MÁR ESETLEG RÖGTÖN A SZÜLÉST KÖVETŐEN/.

A FOLYAMATOS SEGÍTENI VÁGYÁS MINDENKÉPP KIMERÍTI MÉG A LEGELSZÁNTABB, LEGSZERETETTELJESEBB SZÜLŐKET IS, ÉS  ILYENKOR SOKAT SEGÍT A MEGFELELŐ PSZICHOLÓGIAI ÉS SZOCIÁLIS HÁTTÉR.

A “MÁS” GYERMEKET NEVELŐK CSALÁDI EGYENSÚLYA SOKKAL KÖNNYEBBEN,  SOKKAL ISEBB KÖRNYYEZETI HATÁSOKRA IS FELBORULHAT, MINT AZ “ÁTLAGCSALÁDOKÉ”.

A MÁSKÉPPEN FEJLŐDŐ GYERMEK ESETÉBEN NAP MINT NAP MEG KELL KÜZDENI A CSALÁDI ÉLET KIEGYENSÚLYOZOTTSÁGÁÉRT- HISZEN A SÉRÜLT GYERMEK LÉTE ÁLLANDÓ TUDATOSSÁGOT, FELKÉSZÜLTSÉGET, KÉSZENLÉTET IGÉNYEL; RÁADÁSUL RENGETEG PLUSZ MUNKÁT JELENT- ÁLTALÁBAN FŐLEG AZ ÉDESANYÁK SZÁMÁRA.

DE, HA MEGKÉRDEZNÉNK, ŐK BIZTOSAN AZ MONDANÁK: MEGÉRI…

Most jött el az a pillanat, amikor az utolsó poharam is végleg betelt magammal, és nem kívánok újabb készletet felhalmozni az önsajnálat nektárjából. Folyamatosan mérgez, megkeserít…mégis gyűjtöm, majd megrészegedve az édes gejtől csak még tovább lököm egyre reményvesztettebb valómat a lelki megsemmisülés felé- és ezen csak én változtathatok, most amíg még tudatában vagyok a változtatás szükségességének. De szomjazom, és a víz már régen nem tiszta, poshadtan nem kell, menekülök saját álmegoldásaim ölelő karjaiba, áltatom magam azzal, hogy jó ez így, de még legbelül érzem, hogy nem.

De félek, sőt rettegek, hogy egyszer végleg megszűnik a kontroll, és akkor igába hajtván már nem gondolkodó fejem a lét örömeinek hajkurászása sem lenne többé cél, mert már nem lenne semmi, amiért holnap felkeljek…

És nincs az a holnap, nem is lesz soha, mert akkor már nem fogom tudni, hogy én ezt nem akartam. Akkor már csak AZ a valóság létezik majd.

Én nem tudom magam hajamnál fogva kihúzni a mocsárból…ehhez az iszaphoz már nincs az a fizikai erő, amely elég lenne, ezt csak az értelem győzheti le, ha legyőzheti egyáltalán.

Ilyenkor már mindig hideg van, éppoly hideg, mint ott, akihez érkeztél. Régen jártál itt fizikai valódban, de gondolatban talán minden nap megteszed ezt az utat.

Nem tudtál elbúcsúzni, mert nem volt rá időd, vagy talán nem is sejtetted végső együttlétetekkor, hogy most búcsúznod (is) kellene.

Élő virágot hozol a sírra, színes szirmokkal próbálván elfedni a komor, rideg kő könyörtelen fagyosságát.

Érzed, hogy érezned kellene valamit, mikor az évek távlatából szeretted mosolya csalókán élőnek tűnik. Fáj a hiánya, de legjobban önmagadat sajnálod, amiért megfosztott lettél valamitől, amit nem értesz.

Szóval letudtad a nehézkes “látogatás- projektet”, “jövőre, Veled, ugyanitt” jelszóval…De este, melankólikusan sötét magányodban azért meggyújtasz egy kis mécsest. Érte. Neki.

Hazudnál magadnak, mint, ahogy eddig is tetted, de pontosan tudod, hogy egyszer neked is kellene majd valaki virágot hozzon, és nem akarod, hogy ne szívesen tegye ezt- mindig is útáltad az álszenteskedést…

 Tulajdonképpen már több, mint 3 éve (egészen pontosan 1 hónappal több) pompázik teljes szépségében- annyi amortizációs jellel csupán, hogy a folyadék, amiben éldegél?!- a víztisztán átlátszótól- enyhén sárgás színű, picit zavarosra váltott az eddig eltelt idő alatt.

Ezt a csodás, gömbben lévő rózsát még a NAGYMAMÁM HOZTA BE NEKEM A SZÜLÉSZETRE,- amikor Első Kicsink született – és AZÓTA IS AZ EGYIK LEGNAGYOBB BECSBEN TARTOTT AJÁNDÉKOM.

Nemcsak azért, mert Tőle kaptam, hanem azért is, mert MINDIG GYÖNYÖRŰEN ÉDES EMLÉKEKET IDÉZ FEL BENNEM, HA RÁNÉZEK.

Nagymamám még simán be tudott jönni hozzám 3 éve- nem okozott Neki gondot sem a közlekedés, sem pedig a lépcsőzés…

16 hónappal ezelőtt azonban már nem tudott meglátogatni, hogy szinte az elsők között vehesse kézbe a 2. dédunokáját…

Mikor ránézek a Tőle kapott virágra- ez is eszembe jut…Hogy sajnos szeretett Nagymamám is együtt hervadozik azzal a rózsával.

NEM AKAROK ARRA GONDOLNI, HOGY EGYSZER VÉGLEG TÖNKRE MEGY A VIRÁGOM- ÉS NEM LESZ TÖBBÉ…CSAK AZ EMLÉKE….

Forrás:

http://5b.hu/gyerekkozvelemeny-kutatas-kurva/

http://tekasztorik.blog.hu

“Ma elég szar napom volt, így elhatároztam, hogy feldobom valamivel, mielőtt eret vágok.
Azt ötöltem ki, hogy közvélemény kutatást tartok, megkérdezem a gyerekeket, hogy szerintük ki/mi az a “kurva”, persze először a szülőktől kérek engedélyt.

Szülők jó fejek voltak, sok esetben megengedték, mert őket is érdekelte a válasz.

A következő eredmények születtek.

Zsófi, 6 éves

A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.

Peti, 7 éves

A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.

Andris, 5 éves

A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok.

Eszti, 8 éves

A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.

Luca, 7 éves

Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem hallja… (itt anyuka elég idegesen rángatta ki a gyereket a tékából…)

Bécike 7 éves

A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva fradi bár nem tudom hogy mi az a fradi de biztos az is nagyon csúnya szó.

Csilla, 6 éves

apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap de nem tudom miért mondja ezt apának hiszen apa nem is váza.

Botond, 7 éves

A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.

Petra, 6 éves

A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. én is szeretnék majd kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett…)

Dénes, 4 éves.

A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva az egy kutya fajta mint például a kuvasz, csak hangosabb.

Adri, 7 éves

A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a téka előtt áll a Lexus terepjárójuk.)

Karcsi, 5 éves

A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a tévében és anya mondja, hogy nem kurva hanem színésznő de apa azt hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik.

Brigi, 7 éves

A kurva az az aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.

Pistike, 6 éves:

A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva.

Viola, 5 éves:

A kurva az a nagynéném mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángat, saller repül…)

Zolika, 6 éves

A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad.

És végül a megmondóember:
Dezső barátom, 29 éves, postás:
A kurva az az, aki azt csinálja pénzért, amit te ingyen sem.”