Blogsorok

Most jött el az a pillanat, amikor az utolsó poharam is végleg betelt magammal, és nem kívánok újabb készletet felhalmozni az önsajnálat nektárjából. Folyamatosan mérgez, megkeserít…mégis gyűjtöm, majd megrészegedve az édes gejtől csak még tovább lököm egyre reményvesztettebb valómat a lelki megsemmisülés felé- és ezen csak én változtathatok, most amíg még tudatában vagyok a változtatás… Tovább »

A pár hete még oly napsugaras nyárutó mintha vígasztalni próbált volna: igen, ez a világ rendje. Változnak az évszakok, mint ahogy mi is változunk: néha kicsit szeszélyesen, ám folyamatosan. Ködösek, egyre hűvösebbek a reggelek, s az ezer színben pompázó levelek végső mementójukként legszebb táncukat járják éltető-tápláló fa-anyjuktól való elválásuk előtt. Borzongatóan gyönyörű ez a haláltánc…. Tovább »