<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Blogsorok</provider_name><provider_url>https://blogsorok.cafeblog.hu</provider_url><author_name>eroquela@freemail.hu</author_name><author_url>https://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/</author_url><title>Idő...-HIÁNY?!</title><html>&nbsp;
&lt;div&gt;&lt;strong&gt;Igen, tudom, most sem érsz rá(m), de figyu: én sem érek Rá(d)!!!&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Nem hívlak fel menetrendszerűen- abban reménykedve, hogy legközelebb megelőzől.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Konokul önáltatom magam azzal, hogy egyáltalán nem is érdekel:&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Hogy vagy?&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Mit csinálsz?&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Egyáltalán mi van veled, veletek?!&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Lassan megszokottá válik ez a monoton, egyoldalú kommunikáció.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Próbálom elfogadni, csak NEM ÉRTEM, mi az oka, hogy az évek múlásával elkoptok, s veletek együtt haloványodnak ifjúkorunk emlékeire épített sziklaszilárdnak hitt barátságunk bástyái is.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;&lt;em&gt;&lt;strong&gt;Felnőttünk. Öregszünk. &lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;Attól tartok, nem csak egymásra nincs időnk, hanem más- korábban olyannyira fontosnak tartott dolgainkra sem.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;&lt;em&gt;&lt;strong&gt;Megváltoztatok. Megváltoztam&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;div&gt;(De, azért, ha akadna netalántán, véletlenül pár röpke felesleges perced…mindig be van kapcsolva az a 10 éve már ugyanazzal a számmal elérhető kis fekete készülékem...)&lt;/div&gt;
&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>