1.0Blogsorokhttps://blogsorok.cafeblog.hueroquela@freemail.huhttps://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/<em><strong>Gyermekkoromban ilyenkor már sokszor hószitálta fehérségben pompázott a kinti világ- és én, csodahívő, de a valóságot sejtő kislány- nagyon- nagyon vártam a december elején megérkező MIKULÁST. Jobban mondva az általa hozott finomságokat rejtő csomagot...</strong></em> <em><strong>A téli délután félhomályos várakozásában minden évben újra és újra átélhettem azt az örömteli pillanatot, amikor Nagymamám valahogy odacsempészte a kis csizmámba az ajándékot...</strong></em> <em><strong>Még mindig érzem - az akkor még ritkán kapható-  narancs, és dió, valamint az elmaradhatatlan csokimikulás illatát.</strong></em> <em><strong>..._______________________________________________...</strong></em> <em><strong>Nagymamám rám mosolyog, ahogy meglát. Büszkén meséli, hogy mit rajzolt előző nap a többiekkel. Várom, hogy mikor veszi észre..mamuszkájában a csomagot. Megtörténik:</strong></em> <em><strong>- Hát ez micsoda?!</strong></em> <em><strong>- Itt járt a Mikulás- felelem könnyedén, pedig kicsit összeszorul a szívem, hogy most már én vagyok az Ő csodahozója...Pedig milyen jó is volt fordítva...és már milyen régen- mégis élénk az emlék.</strong></em> <em><strong>Rögtön kibont egy szaloncukrot. </strong></em> <em><strong>Gyermeki boldogsággal kutat a kincsek között- hogyan is lehetne ez másképp- hiszen nem más Ő, mint egy picit megidősödött, boldog Gyermek...</strong></em>rich