1.0Blogsorokhttps://blogsorok.cafeblog.hueroquela@freemail.huhttps://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/<h2> <em><strong>Megint agyalok, ami már csak  azért is veszélyes, mert sohasem tudni: mi sül ki belőle a végén. Általában semmi jó.</strong></em></h2> <h2><em><strong>Könnyen megpróbáltam túllépni az önsajnálat széles folyója feletti híd utolsó centijein is, de amíg visszanézek- látni fogom azt az irdatlan nagy vizet.</strong></em></h2> <h2><em><strong>Egyáltalán: Miért nézek vissza?! Azért, mert emberből vagyok, mert kíváncsi vagyok, s mint a kisgyermek: csodában reménykedem.</strong></em></h2> <h2><em><strong>Olyan csodában ami csak a mesékben fordul elő ˙(meg persze néha a valóságban is- de sohasem velem, hanem mindig valaki MÁSSAL történik meg)- én pedig csak sóhajtozhatok, hogy "hű, meg ha" - még tényleg ilyen is van...</strong></em></h2> <h2><em><strong>Szóval abban a csodában reménykedem, hogy visszanézek, és kiderül: NINCS SE FOLYÓ,  SE HÍD MÖGÖTTEM.</strong></em></h2> <h2><em><strong>DE VAN. És én ezt nem akarom. Kicsit belefáradtam az útkeresésbe, a barátnélküliségbe a haszontalanság-érzésbe.</strong></em></h2> <h2><em><strong>Próbálom megtalálni az egyensúlyt. A közepet (nem az aranyat), amely világosan láttatja majd a határaimat és a szárnyaim méreteit is. Azt, hogy mire LEHETNÉK még képes, ha nem tekintgetnék folyton vissza...</strong></em></h2> <h2><em><strong>Agyalok, és elgondolkozom azon, amit az utóbbi időben (hol szelíden, hol durván) a szemembe mondtak: "NEKED CSAK SAJÁT MAGADNAK KELL MEGFELELNED!"</strong></em></h2> <h2><em><strong>Nagyon vicces...Saját magam egyszerűen nem létezik; vagyis létezik ugyan, de éppolyan változékony, mint az individuumom. Szóval ez hogyan lehetne viszonyítási alap?!</strong></em></h2> <h2><em><strong>Persze, tudom, legyek türelmes...Csakhogy úgy érzem, hogy én már eddig is q....ra türelmes voltam- és mire vezetett?! Hát megmondom: A nagy semmire! </strong></em></h2> <h2><em><strong>Ugyanott vagyok sokszor, mint ahonnan elindultam, és van olyan is, hogy még azt a hidat sem látom, amin annyiszor átkeltem már, s amit végleg magam mögött kellene hagynom.</strong></em></h2> <h2><em><strong>FÉLEK.</strong></em></h2>rich