1.0Blogsorokhttps://blogsorok.cafeblog.hueroquela@freemail.huhttps://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/HINTA<em>….-iinta-paiinta, iiintaaa</em>- kéri, sőt követeli az egyértelmű játszótéri kedvencet.
<em><strong>Elviszem. Beleültetem.</strong></em>
<em><strong>ÉN, A TULAJDON ÉDESANYJA TESZEM A HINTÁBA.</strong></em>
Óvatosan lököm meg, figyelmeztetve, hogy kapaszkodjon erősen… Igen, mindkét oldalon.
-Méég..-szól a határozott instrukció, s ettől magasabbra lendítem.
Imád „repülni”. Magasabbra, egyre feljebb, <em><strong>Számára még nincs az a riasztó mélység, amely megálljt parancsolhatna szárnyaló vágyainak.</strong></em>
Később, amikor ügyesebb lesz, egyedül löki majd magát. Olyan magasságokba, amelyekbe én talán sohasem mertem volna engedni.
<em>Száll a hinta, s Gyermekem önfeledt, visongatóan boldog gyermekkora is együtt repül vele.</em>
Évek múlva már csak nézhetem. Legyek ott, de ne csináljak semmit. Hagyjam, majd Ő, egyedül. Ügyesen. Ne féltsem, bízzak benne.
<strong><em>Én, az édesanyja teszem a hintába. Nagy felelősség ez, egyáltalán nem mindegy, mekkora lendületet ad a kezdő lökés.</em></strong>
rich