<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Blogsorok</provider_name><provider_url>https://blogsorok.cafeblog.hu</provider_url><author_name>eroquela@freemail.hu</author_name><author_url>https://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/</author_url><title>Hit, Remény, SZERETET...</title><html>A hitem töretlen, bármily egzaktnak is tűnik ez; hogy miben, abba most nem szeretnék belemászni, mert mindenkinek van Valaki, vagy Valami, amiben öszintén HISZ, még az ateistáknak is, mert nemhitük tárgyaként életre hívott SEMMI sem létezhetne a MINDEN nélkül.

&lt;strong&gt;&lt;em&gt;Elképzelem, mennyien lehetünk így...Szerintem nagyon- nagyon sokan. &lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;

&lt;strong&gt;&lt;em&gt;Legstabilabb pillérnek a szeretet tűnik, a soha elfogyni nem tudó- osztogatástól még nagyobbra dagadó...csak a mellőzöttség keserűségéből táplálkozván- egyre koncentráltabban csupán pár személyre korlátozódó...és...nem jól van ez így.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;

 &lt;strong&gt;&lt;em&gt;A napokban megtalált egy idézet..Még soha nem olvastam, de ha úgy lett volna, sem biztos, hogy annyira megérint, annyira mindent elmondónak éreztem volna akkor, mint most:&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;

&lt;em&gt;&lt;strong&gt;&quot;Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra&quot;&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;

&lt;em&gt;&lt;strong&gt;/Weöres Sándor/&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;

 &lt;em&gt;Burokba zártan keresem azt a kis fényt, amely talán újra elém sodor egy idegent, egy Mást, egy Megértőt, de legalábbis Őszintét. Kirángat a tisztásra, és taszít rajtam egyet, a filmként pergő, soha meg nem szűnő ÉLET felé....&lt;/em&gt;

 &lt;strong&gt;&lt;em&gt;Az okosok szerint soha, semmit sem késő elkezdeni, vagy újrakezdeni...És nem is magával az elkezdés tényével van a gondom, hanem a MIT-tel...(És most egyáltalán NEM a megváltozott munkaképességűek csoportjára gondoltam)&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;

 &lt;strong&gt;&lt;em&gt;A baj csak az, hogy önmagamba vetett hitem szilárdsága már a múlté- konkrétan: a távoli múlté...&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;

 &lt;strong&gt;&lt;em&gt;Francos fene sem akar rendeződni látszani, de hát a Világ mégsem dőlt még össze, talán csak az elfogadás, belenyugvás hiánya az, amely a túlfeszített mindennapokat álközönbösségbe burkoló báb-állapotomat nem hagyja véglegesülni...nem vagyok az a megadó-feladó típus ugyanis...szóval nemcsak hinnem kell, remélnem is, de őszintén- nem csak vágyakozásból, olyan &quot;dejólenne&quot; szinten, hanem mélyen, meggyőződéssel..igazán...&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;</html><type>rich</type></oembed>