1.0Blogsorokhttps://blogsorok.cafeblog.hueroquela@freemail.huhttps://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/<em><strong>Előre is elnézést az arra érzékenyebbektől a kissé vulgáris cím miatt. Sohasem írtam volna ezt- ha jelen esetben nem EZ lenne a legtalálóbb...</strong></em> <em><strong>Adva van 4 nő- ezek vagyunk mi: én és a barátnőim. Kissé füstös kocsma-jellegű helyiség, VBK, (oldalbordáknak Wishky-kóla)- meg persze a nőknél oly szokásos "csajos" témák.</strong></em> <em><strong>Csajos téma pl. az öltözködés, az esküvő, a főzés és a gyermekvállalás.</strong></em> <em><strong>Első téma kipipálva: megegyezünk abban, hogy tök jó cuccokat lehet találni a városban- csak rájuk kell bukkanni, majd őzikeszemekkel közölni életünk párjával: "Ez feltétlenül kell!!!- mert olcsó, és szuper az anyaga, és már csak egy van belőle, és most akciós:)"/Ez utóbbi általában majdnem mindenhol, minden termékre igaz./</strong></em> <em><strong>Második téma: 2 férjezett hallgatja a még menyasszony staatusban lévő barátnői álmodozásait  az ÁLOMESKÜVŐKRŐL, meghívókról és ruhaelképzelésekről; vendéghadsereg-túllicitálásról, fotósról, videósról, tortárol...a nászútnál szerencsére még nem tartanak.</strong></em> <em><strong>Mi ketten, akik már túlestünk életünk egyik Legnagyobb napján- néha /legalábbis reméljük, hogy Számukra észrevétlenül/ összenézünk a kissé utópisztikus elképzelések hallatán, és a  "már mindent tudók" bölcs mosolyával egymásra pillantásunkban cinkos mosolyt vélhetne felfedezni a jó emberismerő...</strong></em> <em><strong>A főzés úgy látszik, a családos nők "feladata"- ők ketten NEM, vagy csak "nagyon ritkán- amikor kedvük van"- főznek, és "ez így is marad az esküvőt követően is"- EKKOR összenézésünkben enyhe irigység sárgállik.</strong></em> <em><strong>...Na de azután a "gyermekvállalás téma" viszi a prímet- EZT beszéljük át a legtöbb ideig, és ezidő alatt próbálok meg legalább 5x nem lefordulni (az amúgy igen stabil) székemről.</strong></em> <em><strong>-" Az esküvőt jól meg kell szervezni. 2014 augusztusára, jó ha mindent el tudunk intézni. Azután abbahagyom a gyógyszert- és ráállunk a gyerektémára"- közli egy szuszra a rendkívül dekoratív fiatalabb barátnőm. Fiatalabb alatt értsd: Kb. 10 év és ennyi agysejtkapcsolat- kialakulás van közöttünk/</strong></em> <em><strong>- Azért minimum 3 hónapot még védekezni kell- jegyezzük meg már szintén gyermekes barátnőmmel.</strong></em> <em><strong>-" Persze-persze"- vágják rá mindketten.</strong></em> <em><strong>-"Az a baj, hogy a terhesség...Szóval: CSÖCS, HAS, PICSA" lesz az egész nő. Fogadjunk, hogy nekem akkora melleim lesznek, mint.."</strong></em> <em><strong>- "Nekem ne kapkolásszon ODA- milyen is már, mikor szopik egy gyerek..?!"</strong></em> <em><strong>Próbáljuk elmesélni, hogy ez az egyik legklasszabb dolog a világon. Mármint, hogy egy Anya szoptatni tudja a Babáját, a bármikor rendelkezésre álló, legmegfelelőbb, immunvédelmet is nyújtó folyékony szeretettel: az anyatejjel.</strong></em> <em><strong>-" Már megbeszéltük, hogy szülés után megcsináltatom a melleimet"- megint egymásra nézünk a minimum "C" kosarasok táborába tartozó Gyermekes anyucival...Hááááááát. Mi nem csináltattuk meg a mellünket.</strong></em> <em><strong>-"Max fél év, azután mehet a bölcsibe", vagy /másik leendő Anyuka alternatívája: "Apa megy majd gyesre"...</strong></em> <em><strong>Úgy látom, mindkettőnk számára egyszerre jött el a pillanat- mármint az anyasághoz való hozzáállás beavatatlanok által avanzsált hozzáállásához való reakció- és egymást túlkiabálva beszélünk nekik mindenről- főleg olyan dolgokról, amelyekről nem szólnak a "kisimult édesanyák- karjukban tökéletes csecsemőjükkel" típusú borítású könyvek.</strong></em> <em><strong>Nem riogatni akarunk, csak megtapasztalt, és valós tényeket közlünk: hátfájásról, kifordult köldökről, barna csíkról a has középvonalában, érzékeny mellekről, striákról...és néhány (itt nem publikus) részletet a szülésről.</strong></em> <em><strong>Mire befejezzük, mindkettőjük tágra nyílt pupilláiban a rémület jeleit véljük felfedezni. Cinkos összenézésünkben: "na, ezt megmondtuk"</strong></em> <em><strong>Igen, "beszóltunk" a csajoknak, akik mindent készek eltervezni, de semmit sem MEGÉLNI az anyaságból.</strong></em> <em><strong>Azért jutottunk idáig, mert a terveikben, a beszélgetés első részében SAJNOS EGY SZÓ SEM ESETT rózsaszín baldachinos babágyakról, puha takarókról és plüssökről, falszín- választásról, Magzattal való kommunikálásról.</strong></em> <em><strong>Az egész témából a legfontosabb dolog maradt ki: a SZERETET, amellyel az elsőt, vagy a tizediket várjuk...</strong></em> <em><strong>Számomra borzasztó élmény volt ez a beszélgetés: és a végén - majd elfelejtettem:</strong></em> <em><strong>MÉG megegyeztek abban, hogy kb. egy időpontban fognak szülni, és "együtt fognak babázni"...Valamint, hogy az Anyatejet valószínűleg hozatni fogják majd,mert nekik úgy sem lesz"...</strong></em> <em><strong>Még erőlködtünk barátnőmmel, hogy ez az anyatej- dolog egyáltalán nem a mellmérettel függ össze, de látszólag hiába. Ők ketten már nagyjából eldöntötték, hogy valószínűleg nem fognak szoptatni- ha van más útja is az etetésnek...</strong></em> <em><strong>A beszélgetés végén lopva végignézek magamon: Igen, nem tagadhatom: "Csöcs-has-picsa" lettem, de az egyik lehető legboldogabb a világon, és igen vannak nyomai annak, hogy szültem, de ezek is az életem részévé váltak- hozzám tartoznak.</strong></em> <em><strong>Persze, hogy NAGYON JÓ LENNE úgy kinézni, mint lánykoromban..., és nekem sem árthatott volna egy plasztikázás. De én ilyen vagyok. Ja! És még főzök is- szinte minden nap.../A balek/</strong></em> <em><strong>"Csöcs-has-picsa" egy boldog nő, akinek MOSOLYGÓS és KÉKSZEMŰ nélkül jóformán semmit nem érne az élete.</strong></em> <em><strong>Na, ez az az infó, amit nem lehetett akkor, ott verbálisan közölni... Ehhez az érzéshez kell megélni a várandósságot, a szülést, és az anyaságot.</strong></em> <em><strong>Megéri:)</strong></em>rich