1.0Blogsorokhttps://blogsorok.cafeblog.hueroquela@freemail.huhttps://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/<strong><em> </em></strong> <strong><em>Mostanában sajnos megint több a „rossz”, mint a „jó” napom. Ezért hát az „okoskönyvekhez” fordultam tanácsért. Energiáért, megértéséért.</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em><span style="text-decoration: underline;">Leírom, mire jutottam:</span></em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Talán csupán annyi a teendőm, hogy célokat kell megfogalmazzak; lehetőleg olyanokat, amelyek megvalósításának gondolatára, félelmek, kétségek, aggályok árasztanak el. Az lesz ugyanis az én titkosan hőn vágyott saját utam, amely előbbre visz és túlmutat jelenlegi állapotomon.</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Az egyik legszebb idézet, amely megragadott Boér Tamás által fogalmazódott meg:</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>„ Azért fontos, hogy legyen valami, amiért akár meghalni is kész vagy, mert ha nincs ilyesmi, akkor félő, hogy a semmiért fogsz meghalni…”</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Ehhez nem lehet és nem is tudok többet hozzátenni.</em></strong> <strong><em>Ez az egyetlen mondat magában foglal minden lényegeset, ami elmondható útkeresésem végső céljáról.</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Megerősít abban, hogy igenis ÉLNI KELL,nem csak LÉTEZNI.</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Igen, lehet pusztán létezni, a megszokott rutinban kialakított kis mikrovilágunkban ellenni, /ez nem zárja ki az elérhetetlen dolgok utáni sóvárgást/; és igen, lehet igazán élni is, nem félelemben, hanem nagyon erős meggyőződésben, hitben, és reményben.</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Szóval mindenkinek van választása. Én eddig mindig arra mozdultam,amelyik út biztonságsabbnak tűnt. Ezentúl direkt pont arra fogok fordulni, amerre egy szemernyi kétség is felmerül bennem az út végigjárhatóságát illetően.</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Érdekes, mennyire nehezen fér össze a még rá nem hangolódott agyamban a realitás- és a spiritualitás.</em></strong> <strong><em>Azt is olvastam ugyanis, hogy először a saját belső harmóniámat kell megtalálnom, és azután a világot is olyannak látom majd, amilyen én saját magam is vagyok: kiegyensúlyozottnak, harmónikusnak és jónak. </em></strong> <strong><em>Közben pedig- mint tudjuk- nem a világ fog megváltozni (sem miattam, sem értem), hanem én magam: saját magamért.</em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Ne higgyük azt, hogy olyan mindenttudóak vagyunk, hogy ez majd egyből sikerül. De egyszer sikerülni fog, mert meg kell találnom végső soron az egyetlen helyes utat- amelynek megtalálására tulajdonképpen minden emberi lény hivatott- a megbocsátás, a szeretet, a kiteljesedés felé. </em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em> </em></strong> <strong><em>Én úgy érzem, Isten felé közeledem ezen az úton.</em></strong><strong><em></em></strong>rich