1.0Blogsorokhttps://blogsorok.cafeblog.hueroquela@freemail.huhttps://blogsorok.cafeblog.hu/author/eroquelafreemail-hu/<strong>Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai.</strong> <strong>És mindenki másképp viseli a sikert- kudarcot egyaránt.</strong> <strong>Tegnap majdnem agyonsajnáltam magam, amiért NINCS KIVEL MEGOSZTANOM A BÁNATOM. Megosztanom: értsd, felhívni egy IGAZI BARÁTOT telefonon, vagy ne adj' Isten találkozni vele egy kávé mellett.</strong>  Más választásom nem lévén, ezért magamban őrlődöm, szomorkodom, szenvedek. Biztos Te is voltál már valaha ilyenformán, ezért elnézed nekem, hogy most kicsit sem tudok optimista lenni. A lelkemet most nincs is esély helyretenni, ezért marad a külcsín. Dühösségem elég motiváció az eddigi testmozgás intenzitásának és idejének növelésére. (Lám: <em><strong>"MÉGIS MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI</strong></em><strong> JÓ"</strong>- CSAK, HOGY STÍLSZERŰEN EGY KÖZHELY IS LEGYEN A BEJEGYZÉSBEN.) Eddig <strong>-1,5 kg</strong>-nál tartok, de a napokban sajnos lecsúszott egy <strong><del>vigaszcsoki.</del> </strong>Nem lettem tőle boldogabb, tehát felesleges is volt bűnbe esnem... Ami pár nappal ezelőtt fontos volt: A MEGOSZTHATÓSÁG, mára visszájára fordult: nincs kedvem közölni senkivel semmit. Mielőtt rámcimkéznéd a "depis" jelzőt, hagy mentegessem magam azzal, hogy igazán kecsegtető, számomra maximálisan vonzó lehetőség vagonjáról maradtam le. Legközelebb valami értelmeset is írok, most pedig zárom soraimat.  rich