Tulajdonképpen már több, mint 3 éve (egészen pontosan 1 hónappal több) pompázik teljes szépségében- annyi amortizációs jellel csupán, hogy a folyadék, amiben éldegél?!- a víztisztán átlátszótól- enyhén sárgás színű, picit zavarosra váltott az eddig eltelt idő alatt.
Ezt a csodás, gömbben lévő rózsát még a NAGYMAMÁM HOZTA BE NEKEM A SZÜLÉSZETRE,- amikor Első Kicsink született – és AZÓTA IS AZ EGYIK LEGNAGYOBB BECSBEN TARTOTT AJÁNDÉKOM.
Nemcsak azért, mert Tőle kaptam, hanem azért is, mert MINDIG GYÖNYÖRŰEN ÉDES EMLÉKEKET IDÉZ FEL BENNEM, HA RÁNÉZEK.
Nagymamám még simán be tudott jönni hozzám 3 éve- nem okozott Neki gondot sem a közlekedés, sem pedig a lépcsőzés…
16 hónappal ezelőtt azonban már nem tudott meglátogatni, hogy szinte az elsők között vehesse kézbe a 2. dédunokáját…
Mikor ránézek a Tőle kapott virágra- ez is eszembe jut…Hogy sajnos szeretett Nagymamám is együtt hervadozik azzal a rózsával.
NEM AKAROK ARRA GONDOLNI, HOGY EGYSZER VÉGLEG TÖNKRE MEGY A VIRÁGOM- ÉS NEM LESZ TÖBBÉ…CSAK AZ EMLÉKE….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: