Blogsorok

RITKA LÁTOGATÁS

Ilyenkor már mindig hideg van, éppoly hideg, mint ott, akihez érkeztél. Régen jártál itt fizikai valódban, de gondolatban talán minden nap megteszed ezt az utat.

Nem tudtál elbúcsúzni, mert nem volt rá időd, vagy talán nem is sejtetted végső együttlétetekkor, hogy most búcsúznod (is) kellene.

Élő virágot hozol a sírra, színes szirmokkal próbálván elfedni a komor, rideg kő könyörtelen fagyosságát.

Érzed, hogy érezned kellene valamit, mikor az évek távlatából szeretted mosolya csalókán élőnek tűnik. Fáj a hiánya, de legjobban önmagadat sajnálod, amiért megfosztott lettél valamitől, amit nem értesz.

Szóval letudtad a nehézkes “látogatás- projektet”, “jövőre, Veled, ugyanitt” jelszóval…De este, melankólikusan sötét magányodban azért meggyújtasz egy kis mécsest. Érte. Neki.

Hazudnál magadnak, mint, ahogy eddig is tetted, de pontosan tudod, hogy egyszer neked is kellene majd valaki virágot hozzon, és nem akarod, hogy ne szívesen tegye ezt- mindig is útáltad az álszenteskedést…

Az el nem hervadó rózsa

 Tulajdonképpen már több, mint 3 éve (egészen pontosan 1 hónappal több) pompázik teljes szépségében- annyi amortizációs jellel csupán, hogy a folyadék, amiben éldegél?!- a víztisztán átlátszótól- enyhén sárgás színű, picit zavarosra váltott az eddig eltelt idő alatt.

Ezt a csodás, gömbben lévő rózsát még a NAGYMAMÁM HOZTA BE NEKEM A SZÜLÉSZETRE,- amikor Első Kicsink született – és AZÓTA IS AZ EGYIK LEGNAGYOBB BECSBEN TARTOTT AJÁNDÉKOM.

Nemcsak azért, mert Tőle kaptam, hanem azért is, mert MINDIG GYÖNYÖRŰEN ÉDES EMLÉKEKET IDÉZ FEL BENNEM, HA RÁNÉZEK.

Nagymamám még simán be tudott jönni hozzám 3 éve- nem okozott Neki gondot sem a közlekedés, sem pedig a lépcsőzés…

16 hónappal ezelőtt azonban már nem tudott meglátogatni, hogy szinte az elsők között vehesse kézbe a 2. dédunokáját…

Mikor ránézek a Tőle kapott virágra- ez is eszembe jut…Hogy sajnos szeretett Nagymamám is együtt hervadozik azzal a rózsával.

NEM AKAROK ARRA GONDOLNI, HOGY EGYSZER VÉGLEG TÖNKRE MEGY A VIRÁGOM- ÉS NEM LESZ TÖBBÉ…CSAK AZ EMLÉKE….

 

Gyermek-közvéleménykutatás: “Ki a kurva?”

Forrás:

http://5b.hu/gyerekkozvelemeny-kutatas-kurva/

http://tekasztorik.blog.hu

 

“Ma elég szar napom volt, így elhatároztam, hogy feldobom valamivel, mielőtt eret vágok.
Azt ötöltem ki, hogy közvélemény kutatást tartok, megkérdezem a gyerekeket, hogy szerintük ki/mi az a “kurva”, persze először a szülőktől kérek engedélyt.

Szülők jó fejek voltak, sok esetben megengedték, mert őket is érdekelte a válasz.

A következő eredmények születtek.

Zsófi, 6 éves

A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.

Peti, 7 éves

A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.

Andris, 5 éves

A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok.

Eszti, 8 éves

A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.

Luca, 7 éves

Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem hallja… (itt anyuka elég idegesen rángatta ki a gyereket a tékából…)

Bécike 7 éves

A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva fradi bár nem tudom hogy mi az a fradi de biztos az is nagyon csúnya szó.

Csilla, 6 éves

apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap de nem tudom miért mondja ezt apának hiszen apa nem is váza.

Botond, 7 éves

A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.

Petra, 6 éves

A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. én is szeretnék majd kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett…)

Dénes, 4 éves.

A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva az egy kutya fajta mint például a kuvasz, csak hangosabb.

Adri, 7 éves

A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a téka előtt áll a Lexus terepjárójuk.)

Karcsi, 5 éves

A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a tévében és anya mondja, hogy nem kurva hanem színésznő de apa azt hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik.

Brigi, 7 éves

A kurva az az aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.

Pistike, 6 éves:

A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva.

Viola, 5 éves:

A kurva az a nagynéném mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángat, saller repül…)

Zolika, 6 éves

A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad.

És végül a megmondóember:
Dezső barátom, 29 éves, postás:
A kurva az az, aki azt csinálja pénzért, amit te ingyen sem.”

 

A magyar nyelv szépségei:-)

A vezérigazgató aggódik egyik fiatal kollégája miatt, aki délben egy időre mindig eltűnik. Elhatározza, hogy utánajár a rejtélyes eltávozásoknak és magánnyomozót fogad fel a titok felfedésére. A nyomozó annak rendje-módja szerint követi a megfigyelendő személyt, mikor délben elhagyja az épületet. Másnap a vezérigazgató szobájába siet, hogy beszámoljon a tapasztaltakról:
– Nos, Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsijával a házához. Megebédelt az otthonában, majd szeretkezett a feleségével. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű cigarettái közül. Végül visszatért a munkába.
– De hiszen ez pompás! Már valami rossztól féltem!
– Őőő… Nos, uram… Megengedi, hogy tegezzem?
– Hát persze! Miért is ne?
– Akkor hadd mondjam el ismét. Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsiddal a házadhoz. Megebédelt az otthonodban, majd szeretkezett a feleségeddel. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű cigarettáid közül. Végül visszatért a munkába. Felfogtad pajtás?

 

Szomorú bejegyzés

Biztos Veled is volt már úgy, hogy igazságtalanul méltatlan helyzetben találtad Magad.

És ez a kezelhetetlen állapot (a feletteseddel csak nem szállhatsz vitába)- folyamatosan buzdítja Benned támadásra, saját érdekeid és igazságod megvédése érdekében a Kisördögöt.

De nem lehet face to face attac. Szóval a szemtől szemben párbaj el kell maradjon, mert Te csak egy alárendelt senki vagy (aki azért nagyon kell a munkahelyén)…

Belém folytódott a szó,az ellenállás, a magam igazsága.

Próbálkoztam ugyan, de belém lett folytva minden érvem.

Nincs igazság, csak a megszabott valóság.

Kicsit úgy érzem, hogy megzavarodtam, célt vesztettem, és már nem kapaszkodhatok a régi dolgok biztonságos rutinjába.

Szóval el kell(ene) szakadjak a múlttól (mert az már nem létezik), de túl gyáva vagyok hozzá.

A talaj fenyegetően inog alattam, hiszen már régen túlhaladtam a fejlődésem pár évvel ezelőtti szakaszán, de valahogy mégsem akarom vállalni azt a kockázaatot, hogy magam mögött hagyjam az eddigi biztos pontomat.

A körülmények eredeti és spontán cselekvést követelnek meg tőlem.

Minden ember életében vanak olyan időszakok, amikor le kell mondania a vágyairól egy megadott cél érdekében.

Még ha ez a lemondás fájdalmas is…A behódolás pedig csak látszat.

Többet kell megkövetelnem magamtól, mint eddig, mert csak így védhetem meg magam az igazságtalan sértésektől és számonkérésektől.

Meghozom ezt az áldozatot, az emberi kapcsolatok bizalmába fektetett hitem egy részének elvesztése árán.

Magam változtattam magam áldozattá azáltal, hogy hittem és bíztam az adott szóban, illetve a megbeszélt feltételekben…

Filmcímek az iskolai életből…:-)



Szülői értekezlet – Végső visszaszámlálás
Hétvége – Megint 48 óra
Tanár felgyógyul – Batman visszatér
Első nap az iskolában – Szerelem első látásra
Vizsga – Drágán add az életed
Pótvizsga – Még drágább az életed
Ideges tanár – Godzilla
Szóbeli feleltetés – A bárányok hallgatnak
Túljutni a vizsgán – Ölve vagy halva
Diáknak súgnak – Ryan közlegény megmentése
Közeleg az érettségi – Terminátor 2 Az ítélet napja
Érettségi után – Túl a csúcson
Ügyeletes tanár – Sentinel, az őrszem
Diák ötöst kap – Elemi ösztön
Tanár a tanárnővel – Irma, te édes
Tanár a tanárral – Van aki forrón szereti
Diák felel – Dől a lé
A magyar tanár félrebeszél – Szerelmes Shakespeare
A fizika tanár félrebeszél – I.Q. A szerelem relatív
Röpdolgozat – Megint dühbe jövünk
Iskola utáni bunyó – J.A.G. Becsületbeli ügyek
Fogorvosi vizsgálat – Sikoly
Tesi tanár – Kőagy Őrnagy
Lány öltöző – Női vonalak
Diák egyest kap – Ember aki túl keveset tudott
Tanár ajánlatot tesz – A 22-es csapdája
Fiú és lány szakítanak – Tudom mit tettél tavaly nyáron
Minden órán doga – Rémálom az Elm utcában
Szombat este – Mátrix újratöltve

 


AMIT A SZÜLŐKTŐL TANULTUNK… :-)

 

1. Megbecsülni mások munkáját – “Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást az öcséddel, kint csináljátok! Most takarítottam fel!”

 

2. Vallást – “Jobb lesz, ha imádkozol, hogy kijöjjön a folt a fehér ingedből!”

 

3. Az időutazás alapjait – “Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz!”

 

4. Logikát – “Azért , mert én azt mondtam, és kész!”

 

5. Tornamutatványokat – “Most nézd meg hogy néz ki itt hátul a nyakad!”

 

6. Bőrön át táplálkozást – “Fogd be a szád, és edd meg a vacsorád!”

 

7. Türelmet és kitartást – “Addig ülsz ott, amíg a spenót el nem fogy!”

 

8. Meteorológiát – “Úgy néz ki a szobád, mintha tornádó söpört volna át rajta!”
 

Gyere, Kicsim…mesélek Neked!

Minden kis porcikáját IMÁDOM! Legfőképp a puha bőrt a kis nyakán, na és persze a drága kis kezeit, amelyekkel sokszor úgy kapaszkodik belém, mint ha én lennék az egyetlen biztos pont a kis életkéjében. Persze, hogy ettől hízik a májam! Nincs is talán, ami nagyobb büszkeséggel tölt el, mint mikor Kislányom- láthatólag tudatosan: nekem magyaráz vagy mutat valamit, esetleg erőszakosan kinyitva az ujjaimat a kezembe nyom egy aktuális játékot, amivel incselkedni szeretne- vagy vendégségben szorosan a ruhám sarkába kapaszkodva szemlélődik, amíg meg nem bizonyosodik afelől, hogy nem egy farkastanyára érkeztünk…

Még a pocakomban volt, amikor elkezdtem Neki könyveket vásárolni. Időt és energiát nem kímélve (amiből akkoriban-jóval több akadt) begyűjtöttem a fellelhető klasszikus mesekönyveket, mondóka-gyűjteményeket… azzal a jelszóval, hogy:

„Én biza nem engedem, hogy cyberfanatikus könyvgyűlölő váljék majd belőle!”

/Persze, túúúdom, TUDOM, hogy semmit nem szabad erőltetni, mert akár esetlegesen (és nem áhítottan) épp ellenkező hatást érhetünk el vele…/

Nagyon pici korában minden este József Attila Altatóját énekeltem Neki “Aludj el szépen, Kisbabám”-ra átköltve az utolsó sort- /Inkább ZS-vel, KIZSBABÁM, ahogy ezt Somogyban szokták/- amíg el nem aludt. Azután ez a mozgásfejlődésének kibontakozásával exponenciális függőségben elmaradt, mert, ahogy letettem fürdés után Gömbhalat: már nyomta is a szunyát.

Kétéves sem volt még, amikor ismét aktuálissá vált az esti-mese mondás. Azóta belépett a biztonságot nyújtó napirend állandó körforgásába.

Fájdalmas emlék, de Kicsim megismerkedése a könyvvel, mint olyannal egyáltalán nem volt barátságosnak mondható. A gyermek-szépirodalom nem egy remeke végezte lapokra tépve, megcsonkítva, összegyűrve…minden: „Szépen, lassan” intés ellenére.

 

Szóval nem így képzeltem. Ábrándjaimban tiszta kezű, mosolygós (nyálmentes) kislány lapozgatja rendkívüli türelemmel a szép színes keményfedelűt..Ja! És érdekli!

 

Eleinte ugyanis (látszólag) csak magamnak magyaráztam, hogy mi látható a képen, mi zajlik éppen..

Most, amikor “leveti magát a földre”  /ugyanis nálunk dackorszak tombol/ és éktelen panaszosan sírni kezd: mintegy éreztetve, hogy éppen mekkora igazságtalanság is történt Vele-

 

most látom csak, mennyire nem volt eredménytelen a sok könyvmártír.

 

Már vannak kedvencek, és „Ne ezt” kategóriások. 

Találtam egy varázsigét, mindennemű bánatra/sírásra/ellenkezésre:

„Gyere Kicsim, mesélek Neked.”

 Kiválasztott könyvből vagy anélkül, ölben ringatva, vagy messzebbről; napszaktól igen, de igénytől nem függetlenül.

 És valóban azt teszem.

 

 

Sokadszori újrakezdés

Diétázom. Igen, már megint.

163 cm-hez az a 83 kg enyhén szólva sok. De teszek ellene. Pont most, amikor mindenki (aki érintett) nagykabát alá burkolja takargatnivaó feleslegét.

Én nem akarok takargatni. Csinos, derékban enyhén húzott télikabátot szeretnék hordani. Kockásat. Dögöset.

És azt szeretném, hogy ne csak a kabátom mutasson jól a zimankós időszakban, hanem én magam is.

Tudom, hogy a szépség és kisugárzás nem az alaknál kezdődik.

Határozottan TÖBBET KELLENE MOSOLYOGNOM. És hinnem önmagamban. Abban, hogy jók és értelmesek a céljaim. Mind a rövidtávú, mind a hosszútávú (ebből rengeteg van, most nem is akarom felsorolni)…de azért talán egyet megemlítek: KIEGYENSÚLYOZOTT, MAGABIZTOS, SZERETNIVALÓ ÉDESANYA leszek!

Nem kiabálok folyton minden semmiségért, és nem büntetem magam a lelkifuri miatt amit a következetes nevelési elveim betartása okoz. Nem tunyulok el, és igenis tornázni, és futni fogok a hét legalább 4 napján.)

“Magányos csónak”

/Tompos Kátya: Magányos csónak (2006)/

 
 
“Semmi ágán, egyedül némán,
Lent a föld fent az ég,
Menni kéne,
Mozdulni végre,
De visszatart valami még.”
 
Igen, ha tudnám, mi az a valami, valószínűleg már réges-rég útra keltem volna. Vagy már el is indultam, csak nem vettem észre?!
Az egyik legrosszabb , hogy sokszor azt hiszem, végre magam mögött tudhatom a partot: a “rossz”, a “szomorúság”, a “düh”, a “félelem”, a “kiszámíthatatlanság” partját.
 
“Magányos csónak a tengeren,
Túl fog élni ezer vihart,
Mert egyre hívja a végtelen,
De messze még a túlsó part.”
 
Igen, hinnem kell elsősorban önmagamban; – szóval abban, hogy egyszer BIZTOSAN átérek a TÚLSÓ PARTRA.

“Hosszú az út,
Az éjen át,
Talán a Hold vezet tovább,
Repít hozzád.”

 
Igen, vágyak nélkül nem is lenne erőm hozzá. De mindennél jobban vágyom végre az IGAZI EGYSÉGRE önmagammal és a Világgal.
Igen, vannak segítőim, akik a vers szerint “Hold” álnéven tevékenykednek- és ez ad némi biztonságérzetet,; valamint reményt az útkereséshez.

“Magányos csónak a tengeren,
A szél sodorja, de megy tovább
Az út végén, majd megpihen,
Hívogat egy új világ. “

 
Igen, az “ÚJ VILÁG” számomra a “legboldogabb”, “legegészségesebb”, “legnyugodtabb”, legkiegyensúlyozottabb állapot.
Igen, minél előbb el szeretném érni azt a túlsó partot, ahol megszűnik a fájdalom, a szenvedés és egy kín.
Igen, tudom, hogy ha nem akarok tenni semmit önmagamért, akkor hiába vannak segítőim.
Egyedül kell megvívnom ezt a harcot face to face- de még nem vagyok elég erős hozzá…
Igen, eljön az a nap, amikor nemcsak elérem azt a mérhetetlenül vágyott “boldogságszigetet; kilépek a csónakból, mámorosan csodálom a világ most még nem feltárult; de utánozhatatlan szépségeit- miközben egy nagy hullám megfoszt a visszatérés lehetőségétől.
 
Örökre.
 
 
Nincs csónak- nincs visszaút. CSAK A JÓ VAN, AZ ELÉRT EGYETEMES EGYSÉG…

 

 
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!