“KORUNKBAN SEMMI SEM ÁLLANDÓ, CSUPÁN A VÁLTOZÁS”
/Dr. Simon Tamás/
“-Hány éves is vagy?
-21…
-Hiszen ez a legszebb kor! Fiatal vagy és szép! (Nahiszen!) Akarsz mindig 21 éves maradni?
-Persze!- vágtam rá az akkor legkézenfekvőbbnek tűnő választ az utólagosan nagyon is morbidnak tűnő kérdésre.
-Akkor most meg kell(ene) halnod!”
Na jó, itt döbbenet, a hatásszünet kedvéért még igazi néma csönd is (nem-nem szállt el felettünk egy angyal)- csak éppen sokkolóan hatott rám eme ártatlannak induló beszélgetés végkifejlete.
Szinte megrémültem attól, hogy a kimondott szavak súlya bevonzza életembe a (még egyáltalán nem áhított) halált…
NEM, NEM AKAROK 21 ÉVES MARADNI!- ez lett az én konklúzióm- inkább legyek görnyedt hátú, zsémbes, ráncos, demens öregasszony…de az életem az enyém!
Végig akarom élvezni/szenvedni minden percét!
…és, hogy nincsenek problémák, csak megoldandó feladatok?! Nos ezt nem egészen így gondolom, de a pozitív hozzáállás, a kitartás, valamint a megszerzett élettapasztalat sokat segíthet….
„Panta rei”- ezt még gimiben nem igazán vágtam: Mi az, hogy egy ember nem léphet kétszer ugyanabba a folyóba?!
Most már tudom, hogy minden és mindenki folyamatosan változik: ez viszi (talán) előbbre a világot.
Furcsa belegondolni, hogy ma már nem vagyok ugyanaz az ember, mint tegnap, és a holnap ismét változtat(hat) rajtam.
Az eddig megélt összes pillanat beleivódik a tudatalattimba, és inkább akaratlanul, mint akarva, de befolyásolja jövőmet. Folytonos átalakulásban vagyok, minden egyes nap tapasztalata befolyásolja az elkövetkezendő idők viselkedésjegyeit.
Úgy érzem sok rossz történik velem…Akkor én is egyre rosszabb leszek, hogy majd a végén azonosulva megélt/viselt dolgaimmal, feladjam, és azt mondjam elég volt?!
De nagyon sok csoda is van az életemben. Ettől varázslónak képzelhetem majd magam, aki naivan mindent-tudónak hiszi magát?!
Sokszor szeretném siettetni az időt- tudni akarván, mit hoz a jövő…
De túl gyáva lennék belenézni abba a kristálygömbbe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: