Kérlelhetetlenül esik, mintha minden egyes kopogás azt az infót próbálná bevésni csökönyös agyamba: “Nem, nem mész Te ma sehová, főleg nem a Gyerekkel”.
Szobafogságra vagy ítélve, mint a rossz lurkók, arra kárhoztattál, hogy Elsőszülötted kedvéért 101-edszer is végighalgasd Pimpimkint, meg a nyuszitáncot, esetleg megfejelheted egy “Sárga csikó-val”.
Szóval rossz idő van, de arra azért jó, hogy a “nemvoltamitthonezértnemjutottamhozzá” teendőimet ellásam. Értsd: HÁZIMUNKA .
Zsonglőrködök a konyhában, két mosás közt (amennyit a Gyerek enged) vasalok is..
Rég elfeledett játékokra bukkanok a szekrény alatt..Etetek, böfiztetek,rom-el- takarítok.Robotnak érzem magam a javából, útálom a szobafogságot. Lehangol a borús idő…
De nincs időm unatkozni; az édes ebéd utáni alvás után már kevésbé édesen ébredő, nyafizó, nyügike, könnyes szemű Picit vígasztalok, ölelek, orrot fújatok és törlök, itatok, kedvet keresek, játszom…
Anyaságot játszom itt a jó meleg kecóban, megvan mindenem, havaj az élet, de olyan, mintha valami mégis hiányozna-
…valami, amit mindig a holnaptól remélek meg(vissza)kapni:
s.z.a.b.a.d.s.á.g.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: