Imádok olvasni. Amióta megtanultam összeilleszteni a betűket- úgy ötéves lehettem- rengeteg kemény és puhafedelű tartalmát mélyítettem el kiapadhatatlan tudásvágyú fejecskémben.
Nem tudom, ezt gének határozzák- e meg, vagy csupán környezeti hatás a literatúra ilyentén fokú szeretete- a végkifejlet szempontjából talán nincs is jelentősége…Olvasok. És olvasok újra.
Leginkább a komoly könyveket szeretem, a szakirodalmat, és a történelmi regényeket. Rajongok az orvostudomány, a pszichológia és a szociológia iránt.
Lenyűgöz a statisztika, bármennyire többoldalról értelmezhetőek az általa kimutatott adatok…
Régebben, amint kész volt a leckém, megsétáltattam a kutyust és végeztem a házimunkával is: más dolgom sem volt, csak, hogy eme szenvedélyemnek hódolhassak. Meg is tettem- édes emlékű félhomályos délutánokon, magányos csendbe burkolózó ködös estéken, szeretettől átitatott hideg éjjeleken…Olvastam.
Olvastam akkor is, mikor egy nem fogamra való szövegezésű kötelezőt kellett a magamévá tennem egy- az elolvasási határidő előtti legeslegutolsó éjszaka alatt.
Azután vége lett ennek az idilli korszaknak, mint a könyvekben is- számomra is lezárult ez a gyönyörű, sokat jelentő fejezet az életemben- és FELNŐTTEM.
Felnőttem, és többé már nem burkolózhattam az iskoláslét által megengedett oly szabados napirendhez: el kellett kezdenem dolgozni.
A munka még nem akadályozta meg hobbym továbbra is aktívan való űzését; sőt rugalmasabb lettem: már nem ragaszkodtam a fotelben vagy az ágyban vackoláshoz; – 3 megállós olvasmányrészletekből tettem magamévá az aznapi iromány-betevőmet.
A szerelem nagy úr, még az olyan realista konok lény számára is, mint én: GYŐZEDELMESKEDTEK AZ ÉRZELMEK, természetesen az olvasás kárára.
Ekkor még nem voltak elvonási tüneteim…
Panaszaim kb. akkor kezdődtek, mikor Kicsink már csak 2-szer ébredt föl éjszaka…és egyszer, egy ilyen zombiállapotú- réveteg etetés közben ráeszméltem, hogy: ÉVEK ÓTA ALIG OLVASOK….Az elmúlt 2 esztendő alatt kétszerennyi könyvet sem fogyasztottam el (leszámítva a gyermeknevelési útmútatónak álcázaott anyarémisztgető írásokat)…
MOST MÁR KOMOLYAN HIÁNYZIK. Tennem kell ellene. Az elmúlt hónapokban 6 új könyvre sikerült szert tennem ( a legváltozatosabb témákban, de főképp pszichológiai tartalmúak).
KÖNYVEIM VANNAK, KEDVEM MÉG INKÁBB- IDŐM AZONBAN EGY SZÁL SE!!!!
Most ne tessék nekem azzal jönni, “hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja”- mert ez csak féligazság…
Ha most nekiállok belemélyedni, elkülönülni, átérezni- akkor a Párom egy (szerintem rövid) idő után megpedzi majd, hogy legalább az éjszakát töltsük együtt, ha már nappal mindketten dolgozunk. És valahol igaza van. Meleg fészek nélkül, még a legnagyszerűbb könyvnek sincs olyan íze, mint akkor, amikor (még) senki nem zavarta az embert.
Most mi legyen?! Várjam meg, míg Szerelmünk Gyümölcse kirepül, azután nyugdíjas lehetek- és talán akkor egy 3 dioptriással megjátszhatom majd ezeknek az elvesztegetett éveknek a bepótlását?!
Vagy sztájkoljak, és játszóterezés helyett látványosan próbáljak meg elkülönülni a választottammal, miközben a másik helyiségben krokodilkönnyek potyognak?!
Neeeeeeeeem, én ezt nem bírom megtenni. Most még nem jött el a mi (én és a könyvek) időnk.
DE VÁROK TÜRELMESEN.
MEGVÁROM, AMÍG igazán lesz erre időm. Addig pedig gyűjtögetek, és megpróbálok megélni a betűmorzsákból /amelyeket azért rendszeresen ellopkodok:)/.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: