…Végre, évek után már szolidan sminkelek- ha elmegyek otthonról. (Talán javuló állapotomként) már magammal szemben is (újra) vannak igényeim.
Ilyenkor- feketén kíhúzott szemhéjtussal megkontúrozva lelkem tükrét (esetleg Csecsemőkorában láthatott így utoljára): Mosolygós megjegyzi: “Milyen szép vagy, Anya!”
És ez nagyon jól esik nekem, Pedig egyáltalán nem vagyok szép- csak átlagos…
De ezzel a kis változtatással, Ő teljesen másnak lát- és másképp is kezel…Pl. kb. az arcfestésemet követő napokban egyre határozottabb igényt formált bizonyos dolgaimra.
“Anya, ugye nekem adod ezt a polót, ha majd kinövöd?!”
“Anya, én is kérek csillogóst a hajamra”
“Anya a Fanninak ki van festve a körme (ovi)- én is szeretnék. Kifested a Tieddel?”
“Anya, olyan szeretnék lenni, mint TE!”
“Anya, földig érő hajat akarok növeszteni”
“Anya, kipróbálhatom a cipődet/karkötődet/ nyakláncodat?”
“Anya odaadod azt a könyvet, amit olvasol, most én mesélek belőle?”
“Anya, megihatom a gyümölcslevedet?”
Szóval szinte MINDEN-em kell Neki- és én adom/adnám is bizonyos kereteken belül.
Titkokat súgdos a fülembe (amit persze rövid időn belül másnak is elárul)- mégcsak nem is suttogva- először mégis:nekem.
Cinkosommá vált a csajszi és zsenge kora ellenére gyorsítaná a folyamatot, amely egyszer igazi nővé varázsolja. Legjobban a melleim nyűgözik le:
-“Anya, nekem is lesz ekkora cicim? Mikor?!”
Nekem ez a mindent megosztani vágyás és a “Szép vagy, Anya”- TŐLE azt jelenti: SZERETLEK, ÉS ELFOGADLAK, NEKEM TE VAGY AZ ÉN PICI TÖKÉLETES ANYAMANYÁM.
Jó, hogy szeret bálnahasssal és kócosan is; jó, hogy büszke tud lenni rám, ha valamilyen rendezvényen a szülőknek is meg kell jelenniük az oviban…De a legjobb, hogy feltétel nélkül elfogad olyannak, amilyen vagyok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: