Előre is elnézést az arra érzékenyebbektől a kissé vulgáris cím miatt. Sohasem írtam volna ezt- ha jelen esetben nem EZ lenne a legtalálóbb…
Adva van 4 nő- ezek vagyunk mi: én és a barátnőim. Kissé füstös kocsma-jellegű helyiség, VBK, (oldalbordáknak Wishky-kóla)- meg persze a nőknél oly szokásos “csajos” témák.
Csajos téma pl. az öltözködés, az esküvő, a főzés és a gyermekvállalás.
Első téma kipipálva: megegyezünk abban, hogy tök jó cuccokat lehet találni a városban- csak rájuk kell bukkanni, majd őzikeszemekkel közölni életünk párjával: “Ez feltétlenül kell!!!- mert olcsó, és szuper az anyaga, és már csak egy van belőle, és most akciós:)”/Ez utóbbi általában majdnem mindenhol, minden termékre igaz./
Második téma: 2 férjezett hallgatja a még menyasszony staatusban lévő barátnői álmodozásait az ÁLOMESKÜVŐKRŐL, meghívókról és ruhaelképzelésekről; vendéghadsereg-túllicitálásról, fotósról, videósról, tortárol…a nászútnál szerencsére még nem tartanak.
Mi ketten, akik már túlestünk életünk egyik Legnagyobb napján- néha /legalábbis reméljük, hogy Számukra észrevétlenül/ összenézünk a kissé utópisztikus elképzelések hallatán, és a “már mindent tudók” bölcs mosolyával egymásra pillantásunkban cinkos mosolyt vélhetne felfedezni a jó emberismerő…
A főzés úgy látszik, a családos nők “feladata”- ők ketten NEM, vagy csak “nagyon ritkán- amikor kedvük van”- főznek, és “ez így is marad az esküvőt követően is”- EKKOR összenézésünkben enyhe irigység sárgállik.
…Na de azután a “gyermekvállalás téma” viszi a prímet- EZT beszéljük át a legtöbb ideig, és ezidő alatt próbálok meg legalább 5x nem lefordulni (az amúgy igen stabil) székemről.
-” Az esküvőt jól meg kell szervezni. 2014 augusztusára, jó ha mindent el tudunk intézni. Azután abbahagyom a gyógyszert- és ráállunk a gyerektémára”- közli egy szuszra a rendkívül dekoratív fiatalabb barátnőm. Fiatalabb alatt értsd: Kb. 10 év és ennyi agysejtkapcsolat- kialakulás van közöttünk/
– Azért minimum 3 hónapot még védekezni kell- jegyezzük meg már szintén gyermekes barátnőmmel.
-” Persze-persze”- vágják rá mindketten.
-“Az a baj, hogy a terhesség…Szóval: CSÖCS, HAS, PICSA” lesz az egész nő. Fogadjunk, hogy nekem akkora melleim lesznek, mint..”
– “Nekem ne kapkolásszon ODA- milyen is már, mikor szopik egy gyerek..?!”
Próbáljuk elmesélni, hogy ez az egyik legklasszabb dolog a világon. Mármint, hogy egy Anya szoptatni tudja a Babáját, a bármikor rendelkezésre álló, legmegfelelőbb, immunvédelmet is nyújtó folyékony szeretettel: az anyatejjel.
-” Már megbeszéltük, hogy szülés után megcsináltatom a melleimet”- megint egymásra nézünk a minimum “C” kosarasok táborába tartozó Gyermekes anyucival…Hááááááát. Mi nem csináltattuk meg a mellünket.
-“Max fél év, azután mehet a bölcsibe”, vagy /másik leendő Anyuka alternatívája: “Apa megy majd gyesre”…
Úgy látom, mindkettőnk számára egyszerre jött el a pillanat- mármint az anyasághoz való hozzáállás beavatatlanok által avanzsált hozzáállásához való reakció- és egymást túlkiabálva beszélünk nekik mindenről- főleg olyan dolgokról, amelyekről nem szólnak a “kisimult édesanyák- karjukban tökéletes csecsemőjükkel” típusú borítású könyvek.
Nem riogatni akarunk, csak megtapasztalt, és valós tényeket közlünk: hátfájásról, kifordult köldökről, barna csíkról a has középvonalában, érzékeny mellekről, striákról…és néhány (itt nem publikus) részletet a szülésről.
Mire befejezzük, mindkettőjük tágra nyílt pupilláiban a rémület jeleit véljük felfedezni. Cinkos összenézésünkben: “na, ezt megmondtuk”
Igen, “beszóltunk” a csajoknak, akik mindent készek eltervezni, de semmit sem MEGÉLNI az anyaságból.
Azért jutottunk idáig, mert a terveikben, a beszélgetés első részében SAJNOS EGY SZÓ SEM ESETT rózsaszín baldachinos babágyakról, puha takarókról és plüssökről, falszín- választásról, Magzattal való kommunikálásról.
Az egész témából a legfontosabb dolog maradt ki: a SZERETET, amellyel az elsőt, vagy a tizediket várjuk…
Számomra borzasztó élmény volt ez a beszélgetés: és a végén – majd elfelejtettem:
MÉG megegyeztek abban, hogy kb. egy időpontban fognak szülni, és “együtt fognak babázni”…Valamint, hogy az Anyatejet valószínűleg hozatni fogják majd,mert nekik úgy sem lesz”…
Még erőlködtünk barátnőmmel, hogy ez az anyatej- dolog egyáltalán nem a mellmérettel függ össze, de látszólag hiába. Ők ketten már nagyjából eldöntötték, hogy valószínűleg nem fognak szoptatni- ha van más útja is az etetésnek…
A beszélgetés végén lopva végignézek magamon: Igen, nem tagadhatom: “Csöcs-has-picsa” lettem, de az egyik lehető legboldogabb a világon, és igen vannak nyomai annak, hogy szültem, de ezek is az életem részévé váltak- hozzám tartoznak.
Persze, hogy NAGYON JÓ LENNE úgy kinézni, mint lánykoromban…, és nekem sem árthatott volna egy plasztikázás. De én ilyen vagyok. Ja! És még főzök is- szinte minden nap…/A balek/
“Csöcs-has-picsa” egy boldog nő, akinek MOSOLYGÓS és KÉKSZEMŰ nélkül jóformán semmit nem érne az élete.
Na, ez az az infó, amit nem lehetett akkor, ott verbálisan közölni… Ehhez az érzéshez kell megélni a várandósságot, a szülést, és az anyaságot.
Megéri:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: