Kiszálltam a mókuskerekemből (de csak egy pillanatra!), hogy megolajozzam kicsit a tengelynél..
Idegesítően nyikorog, és minél gyorsabban, erőszakosabban hajtom; annál idegesítőbben.
Jó. Kész van. Ismét nesztelenül forog, ha megpörgetem.
De mi lenne, ha nem is mennék bele vissza?!
Vajon megéri-e feladni a biztos, de céltalan hajtást a bizonytalan “nemtudommilesz”-ért?!
Kockáztatás nélkül nincs előrelépés, nincs haladás, és talán változás sincs.
Úgy is mondhatnám: “Aki mer, az nyer”
Vagy veszít- ezt hozzá kell tennem gyorsan….miközben pro és kontra mérlegelek.
Érzem, hogy még vesztesként is boldogabb lehetek, mint a “nyájösztön” predesztinálta monotonságban.
Döntöttem. Eladom, elajándékozom, vagy mit tudom én: nekem nem kell.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: