ÚTKERESÉS

Mostanában sajnos megint több a „rossz”, mint a „jó” napom. Ezért hát az „okoskönyvekhez” fordultam tanácsért. Energiáért, megértéséért.

Leírom, mire jutottam:

Talán csupán annyi a teendőm, hogy célokat kell megfogalmazzak; lehetőleg olyanokat, amelyek megvalósításának gondolatára, félelmek, kétségek, aggályok árasztanak el. Az lesz ugyanis az én titkosan hőn vágyott saját utam, amely előbbre visz és túlmutat jelenlegi állapotomon.

Az egyik legszebb idézet, amely megragadott Boér Tamás által fogalmazódott meg:

„ Azért fontos, hogy legyen valami, amiért akár meghalni is kész vagy, mert ha nincs ilyesmi, akkor félő, hogy a semmiért fogsz meghalni…”

Ehhez nem lehet és nem is tudok többet hozzátenni.

Ez az egyetlen mondat magában foglal minden lényegeset, ami elmondható útkeresésem végső céljáról.

Megerősít abban, hogy igenis ÉLNI KELL,nem csak LÉTEZNI.

Igen, lehet pusztán létezni, a megszokott rutinban kialakított kis mikrovilágunkban ellenni, /ez nem zárja ki az elérhetetlen dolgok utáni sóvárgást/; és igen, lehet igazán élni is, nem félelemben, hanem nagyon erős meggyőződésben, hitben, és reményben.

Szóval mindenkinek van választása. Én eddig mindig arra mozdultam,amelyik út biztonságsabbnak tűnt. Ezentúl direkt pont arra fogok fordulni, amerre egy szemernyi kétség is felmerül bennem az út végigjárhatóságát illetően.

Érdekes, mennyire nehezen fér össze a még rá nem hangolódott agyamban a realitás- és a spiritualitás.

Azt is olvastam ugyanis, hogy először a saját belső harmóniámat kell megtalálnom, és azután a világot is olyannak látom majd, amilyen én saját magam is vagyok: kiegyensúlyozottnak, harmónikusnak és jónak.

Közben pedig- mint tudjuk- nem a világ fog megváltozni (sem miattam, sem értem), hanem én magam: saját magamért.

Ne higgyük azt, hogy olyan mindenttudóak vagyunk, hogy ez majd egyből sikerül. De egyszer sikerülni fog, mert meg kell találnom végső soron az egyetlen helyes utat- amelynek megtalálására tulajdonképpen minden emberi lény hivatott- a megbocsátás, a szeretet, a kiteljesedés felé.

Én úgy érzem, Isten felé közeledem ezen az úton.